I. Csak annyit kérek, hogy csontjaink összeforogjanak, hogy ujjaddal alulról érintsd a sírboltomat, rengjen ránk, és fogaim közül homokszemekkel csókold ki a végtelen éjszakát. II. Mert reggel illatod volt, bársonycsíkokra szabdalom az éjszakát. Tintakéken vérzik fel kezeim erén, milliárd csillag kering egy bolygó körül. III. Hajszálaim a koponyám körül szilánkokba gyűlnek, ha már te nem, elsimogatja a halál. Varga A.